Érted teszem szerelmem,

te vagy az én életem!

Nem tudok tovább nélküled élni,

szeretlek, s szeretni foglak az égig!

Nem mertem mondani, s te nem kérdezted,

Most viszont elkezdted:

Miért tetted?

S válaszod egyhangú rá:

Mert szerettelek!

A lány szíve darabokra hullik,

A fiú szemében könnyek buknak ki.

A fiú most már tudja:

Szerette őt lány,

s ezt ő eltitkolta, bizony ám.

A lány reméli, hogy a fiú is szerette,

Mert így tudja, milyen az ha elveszted szerelmed!

Ismeretlen voltál nekem,

az is maradsz örökre,

Szívemet darabokra törte!

Kérlek szeress míg tudsz,

És én itt leszek neked, ha el nem futsz!

S a lány most olyanra készül,

Amiért a fiú sírni kényszerül.

S a lány a pengét végighúzza csuklóján,

a fiú csak ekkor döbben rá,

Szereti a lányt!

De már nem tehet semmit.

Szeretne utána jutni,

de szíve kényszerül visszahúzni.

Ő viszont nem akarja,

Mert a szerelem szemeit eltakarja.

S gyorsan míg szíve nem reagál,

a lány után kandikál.

Együtt mennek innen el,

S együtt érnek el

A menny erkélyéhez,

S itt már biztosan mondják:

Szeretni foglak édes!