"Vérrel írom a falra a neved,

Tudni fogod eljöttem érted,

Nem hitted, hogy megtalállak,

Folyton csak bujdostál előlem.

De ez nem te vagy! Megváltoztál!? Más lett az éned!

Hazudtál, ezért gyűlöllek téged!

Akarlak, mégis megvetlek és megöllek végleg,

Végignézem végső szenvedésed,

Elmegyek a temetésre...

Egy szál rózsával és álnok könnyekkel szerelmem,

De ekkor rájövök, hogy még mindig szeretlek

Hazafutok, előveszem régi konyhakésem

Érzem, hogy távozik belőlem az élet,

És reménykedek, hogy nem vesztettelek el végleg!"